Van nekünk egy előterünk. Ami valójában nem is az, hanem egy beépített veranda. Ez az, ami fedett átjárást biztosít a két házrész között és emellett ezt használjuk bejáratként is, ezért maradt rajta az előtér név.
A házunk két részből áll. Van egyszer a nagy ház, ami a lakótér. Ennek a háznak a helyén harminc évvel ezelőttig egy nagy vályog parasztház állt, ami nagy része egy szerencsétlen csőtörésben felázott és összedőlt. A megmaradt részhez építették hozzá a jelenlegi nagy házat, most már téglából. A veranda pedig azért került beépítésre, hogy a két házrész között ne egy udvarra nyitott helyiségen keresztül keljen átmenni.
A kis ház helyiségei raktár, kamra, kazánház, padlásfeljáró, sufni funkciókat lát el. Lényegébe véve van egy beépített melléképületünk.
Szóval, így született meg a mi előterünk.
A legkisebb tudatosság vagy szándékosság sincs eddigi alakulásában.
Sajnos jobb képem nem maradt erről a hármas tükrös kis szekrényről. Igazából nem is ide szántuk, csak itt volt hely letenni. Igazából sehova sem szántuk, csak nem akartam megválni tőle. 
A három tükör közül az egyik oldalsó hiányzott, ez a fenti képen is látszik. Sikerül ugyan megfelelő tükröt szereznem a pótlására, de végül úgy döntöttem, hogy csak a középsőt hagyom meg és a két oldalsó helyét díszítem.
Egyenlőre még csak az egyik szárny van kész és egyéb helyeken is igényel még némi apróbb simítást. De mivel karácsonyig még sok-sok kézműves befejezendőm van, valószínű majd csak jövőre kerül vissza a listámra.
Az előtér másik újrahasznosított bútordarabja a pad. Ami eredetileg nem is pad volt, hanem egy nagy szekrény alsó fiókos része. (amennyire látszik a képen..)
Amikor ezt megszüntettük a szobánkból és kettőbe szét lett szedve, már akkor elkezdtem gondolkodni, hogy vajon az alsó részt valamire fel lehetne-e használni. Ahogy vitték ki a fiúk a házból és megláttam az előtérben az ablak alatt üres részt, már tudtam is
.
Úgyhogy szóltam is, hogy ne vigyék tovább, ott pont jó lesz. Kis festék kellet már csak neki. Igazából nagy kreativitást nem igényelt, csak lefestettem. És végre megtaláltam a helyét annak a bútorszövetnek is, amit egy már használhatatlan rekamiéméról mentettem le. A fogantyúkra még vár egy csere. Meg a padlózatra egy burkolatcsere. De az majd egy egészen más történet lesz.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: