Festett dohányzóasztal

Ma bemutatom az ígért, saját festésű dohányzóasztalunkat.
Igazából nem állt szándékomba lefesteni. Új asztalt akartunk volna az alakuló nappalinkba, de hosszas keresgélés után sem találtunk olyat (akár új, akár használt bútorok között nézelődtünk), ami annyira tetszett volna, hogy pénz is hajlandóak lettünk volna érte adni. Csak azért pedig nem akartunk venni, hogy legyen másik. Majd talán egyszer szembejön velünk a DOHÁNYZÓASZTAL – így csupa nagybetűvel. De addig is ez megfelel. 
Hogy miért nem volt akkor jó eredeti állapotban? A szerkezete még mindig erős és jó állapotban van, csak a lapján levő lakkozás már nagyon kopott és csúnya volt. Tudom, újra lehetett volna lakkozni is, de az nekem túl egyszerű megoldás lett volna. Egyik este elkapott a “egy perccel se nézem tovább a csúnya lapját” érzés és nekiestem. 

Mivel hirtelen felindulásból fogtam bele, így nagyon nincs “előtte” kép róla, de mindenki ismeri ezeket a ’70-es évekből való lakkos dohányzóasztalokat. 
Ezen a beköltözés utána képen nagyjából látszik is eredeti formájában.

Először egyszerű fehérre festettem. 

Sok-sok intarziás bútor képét végignéztem az interneten, majd azokból megalkottam a saját mintámat. Azt rajzoltam fel az asztalra.

A mintát akrill festékkel festettem fel, amivel vászonra is festek képeket. 

Két réteg lakkot is kapott, így már kosz, tisztítószer és gyerekálló lett 🙂
 

Mire befejeztem egészen megszerettem, szóval mostanában biztos nem lesz előtérben a dohányzóasztal keresés. 

És ha elkészül az előszobafalunk, és átrendezzük a nappalit, akkor nagyon jól fog mutatni benne. 

Ha tetszett a munkám és érdekelnek további ötleteim is, akkor látogass el máskor is ide. Vagy a blog facebook oldalára. Sőt, mostanában egyre többet “garázdálkodok” instagrammon is, ugyancsak fészekrakósdi név alatt. 🙂