Végre valahára felkerült a szépséges tapétánk is az étkező falára. Megmondom őszintén, amikor elkezdtünk azon gondolkodni, hogy vajon tapétázzuk-e az étkezőt és ha igen, milyen is legyen az a tapéta, akkor mindenféle minta szóba jött, csak a végleges választásunk nem. Az elején valami hasonlóban gondolkodtunk:
De a nagy nézelődés közepette, egyszer csak szembejött A TAPÉTA – így csupa nagybetűvel.
Bevallom, volt egy pillanat, amikor megbántam a választást. Ahogy az első pár csík felkerült a falra, úgy éreztem talán túl sok lesz ez.
De ahogy egyre több csík került fel, annál inkább tetszett.
Azért a tapéta felrakásáig sem volt egyszerű eljutni. Ugyan három éve élünk itt, de ezen a részen még a ház eredeti tapétája volt fent, amit mi a költözés hevében egyszerűen lefestettünk fehérre tisztasági festés címén. Csak az előző tapéta ragasztója nagyon ragaszkodott még most is a falhoz, értsd : nem akart lejönni, csomókban összeállt és gyötrelmes kapargatások árán tudtunk csak megszabadulni tőle. Plusz egy diszkrét kis repedés is éktelenkedett alatta egészen a plafontól majdnem a fal aljáig.
De végül megbirkóztunk mindennel és a végeredmény azt hiszem, magáért beszél 🙂
A kredenc ( itt olvashattok róla) is kapott egy szükség szülte újabb külsőt. Ugyan én nagyon szerettem a magam által festett ajtajait, de be kellett lássam, kicsit sok lett volna a tapétával együtt. Úgyhogy a gyors eredmény érdekében és azért, hogy (reményeim szerint) a festett ajtók sérülés nélkül megmaradjanak, dc-fix-szel leragasztottam. Nagyon szeretem ezt a szerkényt tálalónak, de már tervezés alatt van, egy az életvitelünknek jobban megfelelő tálaló kialakítása. Ennek a régi kredencnek pedig már megvan a jövőbeli helye 😉
A ládikók is visszakerültek a falra. Eredetileg kis fűszeres “kertnek” szántam őket, de hamar rá kellett jöjjek, hogy mivel ez a házban az egyetlen olyan sarok, amit a nap egyetlen pillanatában sem ér közvetlen fény, így nem igazán szerettem itt a fűszernyövénykéim. Húsvéti kaktuszok költöztek ide helyettük. (A ládikókról itt olvashattok)
És az aranyszínűvel átmaszatolt utcán talált gumiszamár is megtalálta a helyét a kredenc tetején. Ide eredetileg egy irodaszertároló dobozt készítettem (itt) De akkor még egy másféle tapétában gondolkodtunk. A mostanival túl sok lett volna már a virág nekem.
Tavaly ősz óta tervben van, hogy idén bizony valamit fogunk kezdeni az étkezőnkkel. Most itt tartunk. Persze még nincs vége a sornak. A listám végtelen hosszú és mindig bővül. 🙂 Most örülök és gyönyörködöm. És büszke vagyok Férjecskére, aki egymaga véghezvitte a tapétázást, élete első tapétázását.
Még egy kis szösszenet a végére.
Így festett ez a rész három éve, a beköltözéskör.
És így most. Persze a három év alatt folyamatosan alakult, de azért jólesik így az elejét és a “végét” egymás mellet látni. 🙂
Ha tetszett a bejegyzés, akkor kövesd továbbra is figyelemmel a blogomat. Megtalálsz a Facebookon és az Instagramon is. 🙂